Ezeket a tavaly nyáron sikerült is kifognom, ugyanis olyan helyeken jártam, ami említésre sem lennének méltók. Viszont összejött jó pár, így nem hagyhattam ki ezt a bejegyzést.
A mai nap ugyanis elhoztam nektek három olyan helyet, ahová kétszer is meg kellene gondolni, hogy odamegyünk-e vagy sem. Én egyet tudok róluk mondani: Soha többet...
Na de nézzük mik is ezek a "csodálatos" helyek, amikről szó van:

(A legelviselhetőbbtől haladtam a legrosszabb felé.)

1. Salgó vára
Salgó váránál egy és ugyanazon a napon jártunk, mint a somoskőinél - lásd lentebb -, ám ez minőségileg jobb volt mint a másik. A két vár egymással szemben áll a hegytetőkön, és tökéletesen látni lehet a másikat is. Na most a helyzet a következő. Salgó várát ugyanis eléggé nehézkes megközelíteni. Abból az irányból, ahonnan mi mentünk, minimum egy kilométeres, szinte folyamatos emelkedő vitt fel minket bent az erőben, ahol szinte a madár sem jár. Egy élmény volt negyven fokban, nem túrázós felszerelésben felbaktatni a vár romjaihoz, ahol természetesen egy cseppnyi árnyék sincs, és az út a vár közelében már szinte életveszélyes  - jó ez kis túlzás - kategóriát súrolja.
 Köves út visz fel, majd kisebb sziklamászás, ahol nem tudod hová lépj, majd felérsz és azonnal kint találod magad a tűző napon, és sehol egy árnyék. Eddigre már jó esetben annyira lihegsz, hogy majd kiköpöd a tüdődet, a vérnyomásod már a plafont súrolja, és a legfőbb vágyad, hogy végre egy kicsit eltűnj a melegről, és leülhess.
Hát csak szólok, ez nehezen fog összejönni.
Ahhoz, hogy ezek a kis eget nem rengető kívánságaid valóra válljanak, még feljebb kell menned, ahol már lépcső vár rád. Ha szerencsés vagy, akkor pont olyantájban érkezel mint mi, és az egyik lépcsőnél le tudsz ülni, mert akkor pont árnyékban van. Ha nem, akkor mehetsz még tovább felfele ezen a lépcsőn is, majd még egy jó kis meredeken. Ezután érsz fel a kilátóba - azaz a vártoronyba - ami fedett, és árnyékot biztosít.
Viszont pad sehol.
Maximum annyit tehetsz, hogy a lépcsőre ülsz, vagy egy kis bent kiálló sziklára. Ha meg nincs hely, akkor marad a tűző napon ücsörgünk a várfalon, és bízunk abban, hogy nem esünk le a mögöttünk lévő szintre.
Ez a vár elég ramaty állapotban van, ám mégis messzemenőleg ez tartja az első helyett. Nem - olyan - gazos, viszont a megmaradt falak nagyjából térdig, esetleg hasig érnek, és az egyetlen épen maradt tornya egy kilátó, ahonnan a látvány valami meseszép. Természetesen ahhoz, hogy ezt élvezni tudjuk el kell tűrnünk a tetőbe beköltözött darazsakat, amik százával repkednek körülöttünk. És ezek után irány lefele. Ugyanis ahol feljöttél ott vissza is kell menned. Csak kivételesen gurulsz a hegyoldalon lefele a kitaposott ösvényen. Ugyanúgy végig az erdőben egy kilométer hosszan.
 Nem mellesleg manapság annyira sokszor lehet hallani, hogy medvék jönnek át hozzánk a szlovákoktól, mi meg pont a határ közelében voltunk, és így volt egy kis félsz is a dologban. - Jó ezt mondjuk az öcsémnek köszönhetjük, aki mindenáron medvére akart "vadászni", anya meg rászólt, hogy ne mondjon ilyeneket, majd rájött hol vagyunk, és hogy medve... -
(De így még sunyiban, és a lehető leghalkabban megjegyzem, az erdő sokkal tisztább illemhelység, mint az autópályák pihenőiben állók többsége. Ugyanis mikor odafele tartottunk, és megáltunk pihenni, akkor nekem sürgősen el kellett mennem mosdóba, és borzalmas körülményeket tapasztaltam - mint utazásaink legtöbbjénél -, méghozzá, hogy a wc-ben a földön óriási pisitócsák vannak. Majdnem elhánytam magam....)

2. Oroszlányi Bányamúzeum
Jajj ne... Többet sose... Most komolyan. Mikor elindultunk otthonról, akkor még nem tudtam, hogy pontosan hová is megyünk - apa előszeretettel nem árulja el nekünk. szereti ha meglepetés lesz. -, így nem tudtam igazán lelkileg felkészülni. Mikor odaértünk, és kiszálltam az autóból, azonnal vissza akartam ülni és elmenni onnan. Már kívülről sem tűnt egy vonzó látványnak.
Semmi bajom nem lett volna vele alapjáraton, hiszen szeretem az ilyen helyetek, - még barlangászni is elvoltam. 200 méter mélyen voltam a felszín alatt. - , hanem az állapota volt a gond.
Elvileg több milliárdért fel lett újítva, és múzeummá lett alakítva, ami valljuk be egyáltalán nem látszódik rajta. Mindenhol rozsdás gépek, csövek, vasak, és fogalmam sincs mik hevernek, ami inkább emlékeztet egy roncstelepre, mint egy bányaközpontra. A belépőjéről meg ne is beszéljünk... 1000 forintot kérnek el azért, hogy bejárhasd a terepet, plusz elkérnek 300-t, ha kisvonatozni akarsz - totálisan felesleges... Maximum öt percet ülsz rajta. A belépőt szedő bácsi nagyon ránk akarta sózni, de nem engedtünk belőle. Azt mondtuk majd inkább sétálunk, és ahhoz hogy felmehess a toronyba, ami szintén egy kilátó lett még plusz 200 le kellett volna neki perkálni fejenként. Nem mellesleg az anno ott dolgozók éppen bulit/találkozót/afenesetudjamit tartottak ami miatt még kellemetlenebbül éreztem magam, de kissé megnyugodtam, mikor mások is érkeztek, és őket is lehúzta a kasszás bácsi. Szegények tényleg befizettek a kisvonatra is. Jó mondjuk ott volt kettő hét évesnél fiatalabb kisgyermek is.
Amúgy eredetileg ott ment - és a mai napig megy is - a szénbánya, aminek a csilehordozós, liftes bejáratát bebetonozták, hogy senki ne essen le. Összesen három dolog tudott itt lekötni egy pillanat erejéig, a negyediktől pedig a frászt kaptam, és a klausztrofóbia kergetett. Az utóbbival kezdem, ami nem, nem a barlangnak nevezett valamiben volt, ahová be lehetett menni, hanem a középpen meredő téglaépület beljesében található óriási gép miatt.
Ez a gép hajtotta ugyanis a liftet, amivel a bányászok lementek anno  - ezelőtt 10 évvel - a bányába, és ahol a csilléket is leküldték. Egyszeriben volt csodálatos, és rémisztő, sőt inkább rémisztő.Főleg úgy hogy ha nem vigyázol, akkor könnyűszerell lezuhanhatsz az alsóbb szintre. - Ismét túlzok, de lelátsz a talajban lévő lyukaknál. -
A három ami lekötött, pedig nem mások, mint a csillés lift, a vonatszerű szerkezet amivel a föld alatt közlekedtek, illetve a bányában elhunytak névsora. Több mint 200 név található ezen a listán, és a legtöbb az 1983-as évből, ahol egy szerencsétlen balesetben 37-en vesztették életüket.
Természetesen erről nem ezen a helyen értesültünk, mert sehol nincs megemlítve, hanem fel kellett mennünk az internetre, és magunknak kitalálni, hogy abban az évben mi is történhetett. Meg is találtuk a cikket, amit ide kattintva el is tudtok olvasni, már ha érdekel titeket.
Egy szó, mint száz ide sem megyek többet. Egyáltalán nem éreztem jól magam. Ide csak azok menjenek, akiket ténylegesen, jó 90%-ban érdekelnek ezek a dolgok, mert a többieknek bizony csalódás lesz. Hiszen többségében csak ócska rozsdás vasakat lehet látni - Jó meg persze a gépeket, amikkel ástak a bányában, meg csilléket, meg... nagyjából ennyi.
Jaj és a legjobbat kihagytam. Áll egy szobor az udvaron, amit örökbe fogadtak. Ki hallott még ilyet!? Furcsa...

3. Somoskői vár
Két szó... Két szóval tudnám az egész helyet könnyűszerrel jellemeznem, és még gondolkodnom sem kell rajta, ugyanis az ottlétemkor is megjegyeztem fennhangon. Turisztikai romhalmaz. De hogy miért? Megmagyarázom.
Maga a hely rengeteg látogatót vonz magához nap, mint nap, méghozzá azért, mert hihetetlen kaliberű reklámot kapott az egész, hiszen Somoskőnek, a magyar falunak a vára már Szlovákiában van. - Nem mellesleg ott van a közelében a bazaltorgona, ami tényleg szép. -
A vár ténylegesen a határon túl van. Apró, a földbe rakott betondarabok jelzik, hogy mikor haladsz át a szomszédos országba.
Anyummal ezt nagyon élveztük. Míg én átmasíroztam Szlovákiába, ő Magyarországon maradt. Más-más országban voltunk, de még is egymás mellett. Még kezet is fogtunk. Ilyet sem mondhat el mindenki magáról, hogy két külön országban voltunk és kezet fogtunk. Na szóval igen. Nagyjából eddig élveztük a történetet. Ezután ugyanis ami következett azt nem gondoltam volna.
Körülbelül három teljes órát utaztunk azért, hogy megleshessük eme "csodálatra" méltó helyet, de inkább maradtunk volna otthon.
Teljesen feleslegesen mentünk el. 
Az a helyzet, hogy a vár egy hatalmas romhalmaz, és még képesek arra hogy majdnem 500 forintos belépőjegyet szedjenek, mert miért is ne? Pedig a várban aztán egyáltalán nincs semmi látnivaló. Rengetegben jártam már az elmúlt évek alatt, de ez alulmúlta mindegyiket. Se egy történelmi - mintha annyira rajongnék érte - írás, se egy ágyú, de még csak talaj, tető és szinte falak sem. Az egész hely csupa gazban áll, és olyan kicsi, hogy tíz perc alatt végig lehet járni, és most nem viccelek. Egyetlen egy torony van épségben, ahová fel tudsz mászni, és meglesni a tájat, ami meg kell mondjak elég szép. Itt mintha a tetőszerkezeten látszana valamicske felújítási munka, amit ezelőtt vagy bő harminc évvel végezhettek, plusz valahol a várban van egy lezárt rész - na meg erőteljes húgyszag - ahová régen be lehetett menni, de a faszerkezet elkorhadt, és az egész beomlott. Azóta sem hozták helyre, helyette ott lapulnak a gerendák a mélyben.
Mint már említettem ez a hely vonzza a turistákat, és van egy olyan sejtésem, hogy egyiküknek sem esik le az álla a helytől. Tényleg ráférne egy alapos felújítás, esetleg valami történelmi múzeummá tenni, hogy legalább legyen a táj szépségén kívül egyéb izgalmas dolog is, amit meg tudsz csodálni.
És akkor a szuvenír... Hát ott haltam meg majdnem a röhögéstől. Mivel ugyebár a közelben van a bazaltorgona, így ilyen köveket árulnak a vár bejáratánál, és még vannak emberek, akik ezt megveszik. Pedig csak az orgonánál kell egy kicsit tovább menni lefele a lépcsőn, és pár méter múlva, egy csomó bazalt kőtörmelékkel találod szembe magad, ahová - természetesen saját felelősségedre - be is mászhatsz, és kedvedre vihetsz haza magaddal ingyen, és bérmentve annyi követ, amennyit akarsz. Én megtettem, és az öcsém is. Kerestünk kettő szép, kisebb méretűt és hazahoztuk őket. Legalább lesz nyoma, hogy ott jártunk.

Az örületbe fognak kergetni.
Komolyan mondom.
Már egy pillanatnyi nyugtom sincs tőlük, és mindig résen kell lennem, hátha feltűnik egy a közelemben.
Hogy miről is beszélek pontosan?
A büdösbogarakról.


Egyszerűen irritálnak ezek az apró lények, és Isten legyen a földön, ha ezek nem képesek a tepleportációra. Máskülönben hogyan jutnak be a csukott ablakon keresztül a szobámba, úgy, hogy a redőny zsínórjának a kimenő nyílását is betömtem már, nem mellesleg szúnyoghálóm is van?  H o g y a n ?
Ám ezek a kis állátok akkor is bejutnak, és kellemesen elfészkelődnek a szobámban, én meg esténkét kisebb szívinfarktussal kelek fel, mikor rödnázni kezdenek a szobában, mit sem zavartatva magukat, és csepett sem érdekli őket, hogy mondjuk én aludni szeretnék. Hát de kérem szépen. Ez már magánlaksértés!

Amúgy meg félek tőlük. Természetesen tudom, hogy nem bántanak (elvileg), de rettenetesen irritálnak. Konkrétan a fülem már érzékeny a poloskák repülés közben kiadott hangjára, és arra a jellegzetes koppanásra, mikor leszálnak valahová. Konkrétan előbb hallom meg őket, mint bárki más a családban, és azonnal veszem is a nyúlcipőt és inkább távolabbi helyre menekülök, és várok, hogy valaki eltávolítsa az adott helységből (vagy helyiség? sosem tudom...) a bogarat.

Emlékszem még gyerekkoromból azokra az időkre, mikor azt sem tudtam, hogy léteznek. Mikor nem kellett minden nap azon monfondíroznom, hogy akkor most kinyissam-e az ablakot vagy nem. De amióta megjelentek ezek a lények, azóta a tavasz és az ősz kegyetlen lett, és ez évről évre rosszabb. Ebben az időszakban az ablaknyitás számomra szinte felejtőssé válik. Maximum akkor tudom kinyitni, ha jó alaposan megvizsgálok mindent, és ha nincs büdösbogár a közelben, akkor kinyitom.
Igen ám, de mint mondtam, nagy valószínűleg elsajátították a teleportálási mesterséget, - amit igazán megtaníthatnának nekem is -  ugyanis a minap egyetlen egy nap leforgása alatt négy, hangsúlyozom NÉGY poloska tört be hívatlanul a szobámba. És az egyik természetesen az éjszaka közepén.
Nem is lett volna vele gond, ha nem este jön be, mert már   r e k o r d s e b e s s é g g e l   tudom előkapni a porszívót, és szippantani fel őket, NA DE ESTE?? Felverném vele az egész házat!

És itt jön a probléma. Zsebkendővel könnyűszerrel kiiktathatnám. Csak megfognám, és lehúznám a wc-n. Semmi felhajtás, semmi zörgés. Teljesen egyszerű maga a folyamat. Zsepit élő --> büdibogár megfog ---> lehúz wc-n. Pont.
Aha, hogyne. Elmítettem már, hogy félek tőlük, így az hogy én egy papírzsebkendővel a odalopakodjak, és megfogjam, az nagyjából azzal van egyenlő szinten, mintha a Himaláját kellene megmásznom. Azaz soha.
Innen jön az alternatíva keresés, vajon hogyan távolíthatom el, mivel nincs rájuk semmi írtószer.
Egyszer próbálkoztunk itthon a darázsirtóval. Az hatásosnak bizonyult, de olyan büdös, hogy ablakot kellene nyitnom, és akkor még több bogár áramlana be hozzám. Ezt meg nem kockáztathatom.
Szerencsémre ebben az omniózus pillanatban édesanyám észrevette a szenvedésemet, és megmentett a bogártól, de volt már olyan hogy egyedül maradtam a lénnyel.
Akkor hajlakkal fújtam le,  - olvastam valahol az internet bugyrában, hogy megbénítja őket - amitől leesett, és nem repült tovább, de mászni mászott.
Egy probléma volt. Meg kellett volna fognom!
Hah... Jó vicc.
Szerencsémre felmászott az üvegemre, így ennek a segítségével tudtam eltávolítani a szobámból.

És hogy mire akarok kijukadni?
Hogy elegem van belőlük.

Minden kis apró résen bejönnek, úgy szaporodnak, mint a nyulak, és nincs természetes ellenségük.
Vagyis elvileg van, csak nem itt.

Valamelyik internetes portálon olvastam, hogy a pókok, az imádkozó sáskák és ez a fura darázsfaj, ami itt van a képen az ellenségei a büdösbogaraknak. Hát köszönöm, de én nem kérnék ebből az állatfajból itthon. Nem tetszik a kinézete, meg hé! én a darazsaktól, méhektől is félek. Meg szinte az összes bogártól.- kis túlzás, de azért majdnem igaz -

A legelterjedtebb faj, amit találtak, a szamuráj darázs volt (Trissolcus japonicus), ami hangzatos neve ellenére még fullánkkal sem rendelkezik, és kisebb, mint egy szezámmag.Teljes cikk ide kattintva érhető el.

Ahha!! Ezek szerint kicsi, nincs fullánk. Remek! Akkor mégiscsak jöhetnek. Hozzuk ide is őket!  Bízom benne, hogy megrítkítja idővel a büdibogárkolóniát.

És hogy mire jöttem rá az évek alatt? A leghatásosabb módszer a büdibogarak kiiktatására jelenleg a porszívó, vagy esetlegesen egy erősebb darázsirtó is megteszi szükség esetén. Semmi más.
Elméletileg a házban nem bírják sokáig, és elpusztulnak. Ezt szoktam is tapasztalni, ugyanis ilyentájt néha megjeleniik egy-egy halott tetem a zuhanyzóban, én meg megrökönyödve tapasztalom, hogy itt volt bent egy lény, és én nem vettem észre! Akár meg is ehetett volna vacsorára.
Egyszer fordult elő velem olyan, hogy zuhanyzás közben bukkant fel egy, és mint egy beijedt vadállat repkedett össze-vissza, én meg a zuhanyban állva azon monfondíroztam, hogy innen most hogyan fogok kijutni élve. :)

Amúgy van egy olyan enyhe érzésem, hogy beköltöztek a redőnyömbe, és ott telelnek át. Anyával nemrég befújtunk oda darázsírtóval, és egy rakat büdösbogár potyogott ki belőle.
Amúgy meg biztosra  veszem, hogy ezek a lények engem alapjáraton utálnak. Ugyanis állandóan engem, vagy a szobámat szemelik ki célpontul. - Mondjuk szerintem ez amiatt van, hogy a nap állandóan az ablakomat süti egész nap. -
Viszont, hogy engem is támadnak, na arra nincs mentségük. Erre van egy vicces történetem.

Még ezelőtt pár évvel, jöttem haza az iskolából busszal, mikor azt vettem észre, hogy az előttem lévő ülés tetején mászik szép komotósan az ellenségem. Az ülésbe lapulva figyeltem őt árgus szemekkel. Konkrétan ugrásra készen vártam. A bogár becammogott az ülés közepére és felém fordult. Innentől mintha lassított felvételbe kerültem volna. Pár pillanatig szó szerint farkasszemet nézett velem a bogár, majd egyik szárny, másik szárny és bumm. Nekem repült! Hát én akkorát ugrottam a buszon, hogy azt nem tudjátok elképzelni. A mellettem ülő ismerősöm meg csak nevetett. Szerencsémre a bogár lepattant rólam a földre, és tovább araszolt.
Ezek után higyjem el hogy nem akarnak bántani? :D

Komolyan, egyszer majd azt vesszük észre, hogy a büdösbogarak átvették az uralmat a Föld felett.

Oh te jó ég! Sosem gondoltam volna azt, hogy eljön ez a nap is.

Azaz pontosan egy éve nyitotta meg a kapuit. Le vagyok taglózódva (van egyáltalán ilyen szó?)!

Őszinte leszek. Mikor elindítottam magát az oldalt, akkor abban a hitben voltam, hogy maximum jó
ha kettő hónapot élni fog. Nem is vártam mást, hiszen az előzőeket sem tudtam fentartani. Jó igaz most is volt egy több hónapos kihagyásom, de még itt vagyok, és elértem eme csodálatos számot.
Azaz az egyet. :D
És bízom abban, hogy a kettőt is el fogom tudni érni, hogy lesz annyi kitartásom hozzá. :)

Egyszerűen most, hogy elértem idáig, azt sem tudom, hogy mit is kellene mondanom. Pedig már olyan sokat gondolkodtam rajta, de egyszerűen nem jönnek a szavak a számra.
Szeretném megköszönni nektek kis olvasóimnak, hogy itt vagytok, és voltatok velem egy teljes éve, és támogattatok. Ez valami hihetetlen érzés számomra. Köszönöm. :)

És így ennek a napnak az örömére kicsit belevetettem magam a statisztikába, és átelemeztem mi is történt itt egy év leforgása alatt. Ezt most szeretném veletek is megosztani.

53 bejegyzés.
Azt hiszem "túlteljesítettem" magamat. Szerintem életemben nem volt még egy oldalamon sem kint ennyi bejegyzés. Igyekszem a következő évben megdönteni ezt a számot. :)

48 hozzászólás.
Őszinte leszek. Ezen csak pislogtam. Nem vagyok hozzászokva, hogy valaki is hozzászóljon a bejegyzéseimhez, így meglepett, mikor elkezdtétek megosztani velem a saját történeteiteket, véleményeiteket. El sem tudjátok képzelni mennyire örültem neki, hisz így nem csak én kaptam visszajelzést egy-egy bejegyzésről, hanem titeket is megismerhetlek egy kicsit ezek által. És én természetesen mindegyikre (bízom benne, hogy mindre) válaszoltam is. Szóval a hozzászólásoknak nagyjából fele az enyém. :)

4700 feletti megtekintés
Hmm, hááááát szóhoz sem jutok. Erre most mit mondjak? Hamarosan eléri az oldal az 5000-t. Én pedig sokkolva ülök jelenleg a gép előtt, és csak nézem ezt a számot. Hogy mi van??? Egy év alatt majdnem ötezer megtekintés? Te jó ég! Álmodom? Valaki csípjen meg. :)

Ez a blogger mindig tud nekem meglepetést okozni, ugyanis kiírja a legolvasottabb bejegyzéseimet is. Nem hiába szeretem így ezt a kis programot(?). Kedvem szerint alakítgathatom, formázhatom az oldalamat szinte korlátok nélkül. Hihhetetlen szabadságot nyújt egy bloggernek ez az oldal. Minden tiszteletem a készítői előtt.

Szóval az 5 legnézettebb bejegyzésem ebből az évből a következőek voltak:
1) A hosszú haj átka
2) Feladom... Storytime
3) Amit csak a szemüvegesek értenek
4) Bűnösnek érzem magam (megjegyzés: A cicáknak meg lett a gazdijuk. Gyönyörűek lettek mára.)
5) Tea Break Award
(Ha amég nem láttad volna őket, akkor kattints a címekre és lesd meg.)

6 rendszeres olvasó. !!6!!
Ez egyszerűen elképesztő. Nem gondoltam volna, hogy valaki valaha is fogja követni az irományaimat a neten.

Áhhh... Tényleg nem tudok mit mondani.
Ez egy csodálatos nap számomra, hisz elértem valamit, amit nem gondoltam volna. De hogy milyen gyorsan elrepült egy teljes év!
A legtöbb amit mondhatok:

 Köszönöm! Hisz nélkületek ez sosem valósulhatott volna meg.