2018. november 15., csütörtök

BOGÁRINVÁZIÓÓ!!!!

Az örületbe fognak kergetni.
Komolyan mondom.
Már egy pillanatnyi nyugtom sincs tőlük, és mindig résen kell lennem, hátha feltűnik egy a közelemben.
Hogy miről is beszélek pontosan?
A büdösbogarakról.


Egyszerűen irritálnak ezek az apró lények, és Isten legyen a földön, ha ezek nem képesek a tepleportációra. Máskülönben hogyan jutnak be a csukott ablakon keresztül a szobámba, úgy, hogy a redőny zsínórjának a kimenő nyílását is betömtem már, nem mellesleg szúnyoghálóm is van?  H o g y a n ?
Ám ezek a kis állátok akkor is bejutnak, és kellemesen elfészkelődnek a szobámban, én meg esténkét kisebb szívinfarktussal kelek fel, mikor rödnázni kezdenek a szobában, mit sem zavartatva magukat, és csepett sem érdekli őket, hogy mondjuk én aludni szeretnék. Hát de kérem szépen. Ez már magánlaksértés!

Amúgy meg félek tőlük. Természetesen tudom, hogy nem bántanak (elvileg), de rettenetesen irritálnak. Konkrétan a fülem már érzékeny a poloskák repülés közben kiadott hangjára, és arra a jellegzetes koppanásra, mikor leszálnak valahová. Konkrétan előbb hallom meg őket, mint bárki más a családban, és azonnal veszem is a nyúlcipőt és inkább távolabbi helyre menekülök, és várok, hogy valaki eltávolítsa az adott helységből (vagy helyiség? sosem tudom...) a bogarat.

Emlékszem még gyerekkoromból azokra az időkre, mikor azt sem tudtam, hogy léteznek. Mikor nem kellett minden nap azon monfondíroznom, hogy akkor most kinyissam-e az ablakot vagy nem. De amióta megjelentek ezek a lények, azóta a tavasz és az ősz kegyetlen lett, és ez évről évre rosszabb. Ebben az időszakban az ablaknyitás számomra szinte felejtőssé válik. Maximum akkor tudom kinyitni, ha jó alaposan megvizsgálok mindent, és ha nincs büdösbogár a közelben, akkor kinyitom.
Igen ám, de mint mondtam, nagy valószínűleg elsajátították a teleportálási mesterséget, - amit igazán megtaníthatnának nekem is -  ugyanis a minap egyetlen egy nap leforgása alatt négy, hangsúlyozom NÉGY poloska tört be hívatlanul a szobámba. És az egyik természetesen az éjszaka közepén.
Nem is lett volna vele gond, ha nem este jön be, mert már   r e k o r d s e b e s s é g g e l   tudom előkapni a porszívót, és szippantani fel őket, NA DE ESTE?? Felverném vele az egész házat!

És itt jön a probléma. Zsebkendővel könnyűszerrel kiiktathatnám. Csak megfognám, és lehúznám a wc-n. Semmi felhajtás, semmi zörgés. Teljesen egyszerű maga a folyamat. Zsepit élő --> büdibogár megfog ---> lehúz wc-n. Pont.
Aha, hogyne. Elmítettem már, hogy félek tőlük, így az hogy én egy papírzsebkendővel a odalopakodjak, és megfogjam, az nagyjából azzal van egyenlő szinten, mintha a Himaláját kellene megmásznom. Azaz soha.
Innen jön az alternatíva keresés, vajon hogyan távolíthatom el, mivel nincs rájuk semmi írtószer.
Egyszer próbálkoztunk itthon a darázsirtóval. Az hatásosnak bizonyult, de olyan büdös, hogy ablakot kellene nyitnom, és akkor még több bogár áramlana be hozzám. Ezt meg nem kockáztathatom.
Szerencsémre ebben az omniózus pillanatban édesanyám észrevette a szenvedésemet, és megmentett a bogártól, de volt már olyan hogy egyedül maradtam a lénnyel.
Akkor hajlakkal fújtam le,  - olvastam valahol az internet bugyrában, hogy megbénítja őket - amitől leesett, és nem repült tovább, de mászni mászott.
Egy probléma volt. Meg kellett volna fognom!
Hah... Jó vicc.
Szerencsémre felmászott az üvegemre, így ennek a segítségével tudtam eltávolítani a szobámból.

És hogy mire akarok kijukadni?
Hogy elegem van belőlük.

Minden kis apró résen bejönnek, úgy szaporodnak, mint a nyulak, és nincs természetes ellenségük.
Vagyis elvileg van, csak nem itt.

Valamelyik internetes portálon olvastam, hogy a pókok, az imádkozó sáskák és ez a fura darázsfaj, ami itt van a képen az ellenségei a büdösbogaraknak. Hát köszönöm, de én nem kérnék ebből az állatfajból itthon. Nem tetszik a kinézete, meg hé! én a darazsaktól, méhektől is félek. Meg szinte az összes bogártól.- kis túlzás, de azért majdnem igaz -


A legelterjedtebb faj, amit találtak, a szamuráj darázs volt (Trissolcus japonicus), ami hangzatos neve ellenére még fullánkkal sem rendelkezik, és kisebb, mint egy szezámmag.Teljes cikk ide kattintva érhető el.

Ahha!! Ezek szerint kicsi, nincs fullánk. Remek! Akkor mégiscsak jöhetnek. Hozzuk ide is őket!  Bízom benne, hogy megrítkítja idővel a büdibogárkolóniát.

És hogy mire jöttem rá az évek alatt? A leghatásosabb módszer a büdibogarak kiiktatására jelenleg a porszívó, vagy esetlegesen egy erősebb darázsirtó is megteszi szükség esetén. Semmi más.
Elméletileg a házban nem bírják sokáig, és elpusztulnak. Ezt szoktam is tapasztalni, ugyanis ilyentájt néha megjeleniik egy-egy halott tetem a zuhanyzóban, én meg megrökönyödve tapasztalom, hogy itt volt bent egy lény, és én nem vettem észre! Akár meg is ehetett volna vacsorára.
Egyszer fordult elő velem olyan, hogy zuhanyzás közben bukkant fel egy, és mint egy beijedt vadállat repkedett össze-vissza, én meg a zuhanyban állva azon monfondíroztam, hogy innen most hogyan fogok kijutni élve. :)

Amúgy van egy olyan enyhe érzésem, hogy beköltöztek a redőnyömbe, és ott telelnek át. Anyával nemrég befújtunk oda darázsírtóval, és egy rakat büdösbogár potyogott ki belőle.
Amúgy meg biztosra  veszem, hogy ezek a lények engem alapjáraton utálnak. Ugyanis állandóan engem, vagy a szobámat szemelik ki célpontul. - Mondjuk szerintem ez amiatt van, hogy a nap állandóan az ablakomat süti egész nap. -
Viszont, hogy engem is támadnak, na arra nincs mentségük. Erre van egy vicces történetem.

Még ezelőtt pár évvel, jöttem haza az iskolából busszal, mikor azt vettem észre, hogy az előttem lévő ülés tetején mászik szép komotósan az ellenségem. Az ülésbe lapulva figyeltem őt árgus szemekkel. Konkrétan ugrásra készen vártam. A bogár becammogott az ülés közepére és felém fordult. Innentől mintha lassított felvételbe kerültem volna. Pár pillanatig szó szerint farkasszemet nézett velem a bogár, majd egyik szárny, másik szárny és bumm. Nekem repült! Hát én akkorát ugrottam a buszon, hogy azt nem tudjátok elképzelni. A mellettem ülő ismerősöm meg csak nevetett. Szerencsémre a bogár lepattant rólam a földre, és tovább araszolt.
Ezek után higyjem el hogy nem akarnak bántani? :D

Komolyan, egyszer majd azt vesszük észre, hogy a büdösbogarak átvették az uralmat a Föld felett.

7 megjegyzés:

  1. Én azt csinálom, hogy megfogom zsepivel, összeroppantom és kidobom a szemétbe. Nem kell tőlük félni. Mondjuk nálunk már nincs annyi, az utóbbi hetekben ha kettőt fogtam meg. Lehet leadták a drótot, hogy hozzánk nem érdemes bejönni. XD
    Amúgy én nyugodtan kinyitom az ablakot, mert meleg van még kinn.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sokan mondják nekem is, hogy nem kell tőlük félni, ám én mégis félek, pedig tudom hogy nem kellene.
      Furcsán vagyok összerakva. :)
      Az ablak nálam kényes téma. Mivel beköltöznek a szúnyoghálom és az ablak közé. Pár hete minimum kilencet számoltam össze a hálón belül, és most nem tudom, hová tűntek. Nagy valószínűleg a redőnyben vannak.
      Szóval, ha kinyitom akkor biztosan bepottyan valahonnan egy a szobámba.

      Törlés
  2. Pohár és papír/füzet. Kicsit körülményes, de ha annyira undorodsz tőlük, akkor működőképes. Plusz ha már annyit levadásztál, mint én, előbb-utóbb immunissá válsz. :'D

    Kitartást! Már talán nem kell sokáig elviselni őket.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát nem hiszem hogy valaha immunissá válok rájuk, így csak reménykedem, hogy egyszer eljön az idő, mikor már nem lesznek ennyire elszaporodva. :)
      Értelmes, magyar mondat. :D Nem tudom jobban megfogalmazni. :)

      Törlés
  3. Az az érdekes, hogy az albérletbe, ahol hétköznaponként vagyok, hasonló mennyiséggel özönlenek be, mint ahogy te írtad és nincs is rosszabb annál, mikor békésen laptopozgatok és egyszercsak meglátom, ahogy mászik ki a laptop mögül a falon. A csukott ablakon is bejönnek, már a buszra is követnek és én se szeretek hozzájuk nyúlni, egyszerűen rosszul vagyok attól, hogy akárcsak zsepivel is de megtaperoljam őket.
    Az egy dolog, hogy az otthoni szobámba nem jönnek be, de jön helyette minden más. Szeretem a friss levegőt, az ablakom télen-nyáron reggel-este nyitva van és az összes szárnyakkal rendelkező lény úgy özönlik be hozzám, mintha kötelező lenne. A molylepkét már tárt karokkal fogadom, a kisgyerekek által annyira imádott katicabogár viszont az idegeimre megy, mert nem tud koppanások nélkül közlekedni, csak úgy mint a többi barátja. Én is próbálkoztam már hajlakkal, de azon túl, hogy minden eláztattam, nem mentem vele sokra (ráadásul nem is túl környezetkímélő - és most nem csak arra gondolok, hogy természetanyánk kis teremtményeit pusztítom vele). Próbáltam már azzal elkapni, ami éppen a kezemügyében volt, vagyis kiürült fém italos dobozzal, de ennek az lett a következménye, hogy az ablakon kihajolva ahogy próbáltam lerázni kis haveromat a dobozról, elrepült a doboz is a semmibe. Mostanra azonban már a pókokra is régi barátokként tudok tekinteni (noha amúgy visítófrászt kapok tőlük), hiszen az utóbbi időben beköltözött hozzám a vadaspark. Nincs szebb érzés, mint arra ébredni, hogy egy lombszöcske, az a szép zöld, több centiméter hosszú bestia a fejem mellé ugrik a párnára, aztán hiába próbálom elpaterolni, csak azt érem el, hogy eltűnjön a szobámban. Aztán ha szeretném is leszarni és megfeledkezni róla, nem tudok, mert a drágaság a fejem mellett CIRIPEL, de még mindig nem látom, hogy hol, csak 10 percenként felébredek rá. De a kedvencem az mégis az a két alkalom volt, mikor nem holmi bogarak zümmögésére vagy szárnycsapkodására ébredtem, hanem egy madár heves szárnycsapkodására! Mert kéremszépen hozzám már ők is vannak szívesek ellátogatni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Te jó ég!
      Őszinte leszek, nem lennék a helyedben. Én szerintem egy fél délutánt nem élnék túl abban a szobában, szóval le a kalappal előtted.
      Én örülök neki, hogy a szúnyoghálom azért valamilyen szinten távol tartja a rovarokat.
      Nem szívesen kellnék fel arra, hogy egy szöcske, madár van a szobámban, mint ahogy neked kellett. Vagy épp arra, hogy a nyest, (ami néha ólálkodik a tetőnkön) a szobámban csücsül és engem bámul.
      Minden elismerésem, hogy képes vagy így is "túlélni" :D
      És mégis hogyan kergetted ki a madarat a szobából? Nem lehetett egy egyszerű feladat. Szegény. Teljesen be lehetett pánikolva, hogy nem tud kimenni.
      El sem tudom képzelni, mekkora meglepetést okozhatott ez neked.

      Törlés
    2. Albis szobatársam mesélte, hogy neki is van otthon szúnyoghálója, de még így is minden franc berepül hozzá :D
      Őszintén, szerencsére mind a két madár kitalált magától. Az elsőnek kellett egy kis idő, amit én a takaró alatt vészeltem át (nem félek a madaraktól, volt régen kettő is, egyszerűen csak nem tudom mit kellene vele kezdenem), a második pedig jött és ment. De azért felpattantak a szemeim. A szöcske idegesítőbb volt, mert azt elkergettem valamerre, míg végül eltűnt a szemem elől. De tíz percenként keltem arra, hogy a fejem mellett ciripel valahol.

      Törlés

Ne habozz. Oszd meg velem a gondolataidat. :)