Az a nagy helyzet, hogy én már nagyon régóta vezetek naplót. Ha pontos akarok lenni, akkor 2009 január 13-a óta. Ez lett úgymond a mentsváram, amibe minden velem történt izgalmas, és esetleg nem izgalmas dolgot bele tudtam írni. Ő lett az én Darcy-m (régen így neveztem el az egyiket, és megmaradt a név rajta). Darcy úgymond a legjobb barátom. Panaszkodhatok neki, sztorizhatok, ő mindig meghallgat, és ahelyett, hogy kiosztana, vagy elkezdené azt hangsúllyozni, hogy már megint mit rontottam el az adott dolognál, csendben fogadja magába az írásomat. Darcy mindig ott volt, és van is velem jóban rosszban. Szinte már a legjobb barátomnak mondhatom őt. Egyedül ő tudja minden kis titkomat.
És hogy miért írom ezt most le?
Mert a minap összegyűjtöttem egy helyre az öszes naplóbejegyzésemet. Voltak amiket füzetbe, és amiket elektronikus naplóba írtam. Az utóbbiakat kinyomtattam, és most mind egy helyen lapul a szombámban egy bombabiztos helyen. Akkor viszont újraolvastam az összes általam írt oldalt, és kigyűjtöttem belőle a legérdekesebbeket, amiket szeretnék most veetek megosztani. ;)
Egy szóval: Betekintést engedek egy picit a napló(i)mba.
(Az esetlegesen megemlített személyek neveinek csak a kezdőbetüit fogom leírni, így nem sértem meg a jogaikat. ;) )
2009. február 23., hétfő
"A L.-nál gyakoroltunk, de a végén kiderült, hogy egy héttel előbb volt."
Hát ezt a mozzanatot egyszerűen imádtam. A barátnőmmel éppen a Fejér megyei Népdaléneklési versenyre készültünk nagy buzgósággal(amire egyébként egy évvel azelőtt is voltunk, és nekem sikerült bezsebelnem rajta egy 3. helyezést, pedig a dalt is elrontottam...), majd kiderült, hogy lekéstünk róla, mert az énektanárunk nem jól tudta a dátumot. Pedig ebben az évben közösen szerettünk volna nevezni egy csapatban, és nem egyénileg, mint azelőtt. De nem igazán bánkódtunk sokáig maga a hír hallatán. Tudomásul vettük, és nem foglalkoztunk onnantól vele.
2009. július 12., vasárnap
"Kedves Naplóm! Ma van a SZÜLINAPOM!"
És ennyi. Annyira izgultam akkor, hogy végre betöltöm a 13-at. Már bő egy héttel előtte rápörögtem, és oldalakat írtam tele, hogy mennyire várom, erre a születésnapomon ennyit írtam. Se többet se kevesebbet. Ki érti ezt? Vajon mi történhetett aznap? És az a vicces, hogy ezután egy ideig a kezembe sem vettem a kis könyvemet, mert a legközelebbi dátum már szeptember közepén volt.
2009. október 03., szombat
"Annyira hülye vagyok. Szó szerint. Bementem a R. szobájába, és elolvastam a naplóját. Nem kellett volna. Annyit tudtam meg, hogy sok embert szeretett meg. Én is sok emberbe belezúgtam. Felsorolom:"
És itt egy nagyon hosszú lista következik, tele hazugsággal.
Istenem, hogy én még a naplómba is képes voltam olyanokat írni, ami nem volt igaz. A vicces az, mikor elkezdtem azt taglalni, hogy nekem mennyire összetört a szívem, mikor xy-n összejött yx-el, mikor valójáben ebben az időben azt sem tudtam, hogy a gyerek létezik.
Az meg hogy bementem a tesómhoz és elolvastam a naplóját az egyáltalán nem volt szép tőlem. Emlékszem ez volt az az időszak, ahol minden érdekelt, ami a nővérem körül forgott, így simán megtettem, bár utána óriási lelkiismeretfurdalásom volt.
2009. október 14., szerda
"Én: Igen?
Néni: Szervusz vaze! Ma má csörögtem.
Én: Tudom.
Néni: Vaterod otthun van má?
Én: Még nem.
Néni: OKÉ VAZE később hívom. Mond neki a Lidi néne vagyok. Te meg bazd le azt a telefont.
Én: Rendben. Visszhall.
Néni: Csá-csumi-cső-tészta!"
Kiégtem. Határozottan kiégtem, de ezt muszáj volt bemásolnon. A történet annyi, hogy aznap egy néni hívott telefonon, aki apát kereste, én meg ezután átgondoltam a beszélgetést, és a képzeletemre hagyatkozva megalkottam új formában. Így lakult ki a fent olvasható borzalmas részlet. Hát hiába. Már ekkor sem volt hiányom az örültségekből. :D
2015. február 27.
"Lehetne ennél rosszabb napom? Duplaegyes matektz!!!!!!"
Oh igen. Ez volt életem "legszebb" pillanata. Mégis rajtam kívül ki ír még dupla egyes dolgozatot az egyenletekből? Még én sem értem magamat, pedig a matekot szerettem, és értettem. Bár lehet az volt a probléma, hogy az egyenleteket könnyen lehetett megoldani. Nekem meg előbb mentek mindig a nehezebb feladatok, mint a könnyűek. A könnyűeket állandóan túlbonyolítottam. Ez volt az a pillanat, ahol a tanárom a hátsó sorból előre ültetet, és onnantól minden héten be kellett adnom egy külön füzetben egyenletes feladatokat, ő pedig ellenőrizte.
2015. július 22.
"Zöld az erdő, zöld a hegy is,
A zöldbab meg jön is, megy is.
Konyhánk kése zöldbabba vág,
Zöldbabos lett már a világ.
Isten könyörülj meg nékünk,
Több zöldbabot már nem kérünk.
Tűző napon itten égünk,
Nyolc vödörrel már leszedtünk.
Ennyit nem tudunk megenni,
A torkunkon fog akadni.
De nem hagyhatjuk ezt veszni,
Zöldbabob kell hát enni."
Átírtam a cigányhimnuszt (bocsánat a kifejezésért, de nem tudom máshogy megfogalmazni... :/ ). Konkrétan ebben az évben rengeteg zöldbabunk lett a kertben, én meg iszonyatosan gyűlölöm a mai napig ezt a zöldséget. Természetesen nekem is segítenem kellett leszedni, és olyan sok volt belőle, hogy azt hittem megőrülök. Unalmamban pedig átköltöttem a dalocskát.
2016. július 10., vasárnap
"Kedves Darcy! Képzeld! Neki álltam ismét blogolni!"
Háááát őszinte leszek, ez a blog maximum pár hétig élt. Nem úgy mint az Ephemeral, ami már majdnem egy éve működik.
Hogy nekem mennyi elkezdett, és abbahagyott blogom volt már az évek alatt!
Viszont egyik sem volt elég jó hozzám/nekem.
"Ventintaó. Hepte."
Ezt kérem szépen az akkor jó ha egy éves unokatestvérem mondta, mivel sem a ventillátor, sem a helikopter szót nem tudta még kimondani. Ez a két szó az egész család tudatába beleépült, és a mai napig mosolygunk rajta, mikor valamelyikőnk felhozza.
2018. február 01., 1:42
"Varázslatos élményben volt részem nagyjából fél órával ezelőtt."
Telihold volt. Méghozzá ez az a pillanat, mikor a vörös, és kék Hold volt.
Alapjáraton nem tudok teliholdkor aludni. Ilyenkor sokáig fent vagyok, és csak nagy nehezen tudom álomra hajtani a fejem. Hogy mit csináltam? Kiálltam pizsomában az erkélyre, és az udvart lestem, ahogy az a Holdnak a fényéban tündöklött. Még nem láttam ennél szebbet eddig. Megnyugtató volt számomra a jelenség.
És akkor még egy így a végére egy, ami nekem személy szerint a kedvencem.
2018. március 02.
"Szituáció:
Anyával és a R.-vel ülünk és beszélgetünk a nappaliban.
R: Én olyan bájos, és okos vagyok.
Én: Csak az egód ne lenne ekkora. Betölti a teret. Már teljesen a székhez lapított."
Ez aranyos bejegyzés volt! (A Lidi nénis rész a kedvencem.) Bevallom őszintén, hogy csak nemrég bukkantam rá a blogodra, de örülök neki, hogy végül mégis idetévedtem. :D Egyébként régebben én is vezettem naplót, és amikor pár évvel később visszaolvastam, csak fogtam a fejem, hogy miket írtam annak idején. xD
VálaszTörlésSzia :)
TörlésÉn örülök, hogy idetévedtél.
Hát igen a naplók elég sok mindent rejtenek, amikről már rég megfeledkeztünk. Talán emiatt szeretem ennyire írni őket. Így legalább jót tudok majd nevetni az őrültségeimen a jövőben. Ezen kívül pedig rendkívül alkalmas arra, hogy gyakoroljam az írást. :)