Amit csak a szemüvegesek értenek

A mai nap egy érdekes dologba vágtam a fejszémet, ugyanis összegyűjtöttem 10 olyan dolgot, amit csak a szemüvegesek értenek, és úgy döntöttem, hogy megosztom veletek ezeket.

Maga az ötlet egy felettébb érdekes történetből származik. A minap az öcsém odadobott nekem egy diót, amit, mivel nem figyeltem oda rá, nem vettem észre. A dió pedig egyenest a két szemem között a szemüvegemnek csapódott. A szemüveg elvágta az orromat, de nekem nem az volt az első reakcióm, hogy ellenőrizzem épségben vagyok-e, hanem, hogy az okulárémnak nem esett-e baja. És így el is érkeztünk a legelső ponthoz:

1.) Első a szemüveg
Egyszerűen imádom, azt, hogy amióta szemüveges vagyok a szemüvegem épsége fontosabb lett számomra mint a sajátom. Aki velem egy cipőben jár, az pontosan tudhatja, hogy egy szemüveg nem épp olcsó mulatság, ezért úgy kell rá vigyáznunk, mint a szemünk fényére. Emiatt is van az, ha fejbe találnak egy labdával, dióval...stb, akkor az első dolgom ellenőrizni a szemüveg állapotát. Nem-e törött el, hajlott-e meg, esetleg repedés van-e rajta, vagy újabb karc nyom? S eközben lehetett volna akár betörve az orrom, akár agyrázkódásom, nem érdekelt volna egészen addig, amíg fel nem mértem a terepet. És ha minden rendben a drágasággal, azután foglalkozhatok a saját fájdalmammal.

2.) Lécci hozd már ide!
-Hé, lécci hozd már ide a szemüvegemet. Áh ne!! Ne úgy fogd meg! Mit csinálsz? Normális vagy? Jajj! Remek, köszi... Most egy zsepit is hozz, jó?
Ismerős a helyzet? Gondolom igen. Valami "csodálatos" érzés az, mikor megkérsz egy személyt arra, hogy hozza már közelebb a szemüvegedet, és a lencsét fogja meg, amitől rajta maradnak az ujjlenyomatai, és ha felfeszed, akkor semmit sem fogsz látni az égvilágon rajta keresztül. Ilyenkor az agyamat szoktam eldobni. Hát kérem szépen: Nem logikus az, hogy nem markolunk rá a lencsére?

3.) Jaj, de jó a habos sütemény hideg levegő!
Az a hihetetlen szépségű tél. Hideg van, megfagysz, a szemüveged is teljesen átfagy. Na ezek után szállj fel egy buszra, vagy menj be egy épületbe! Garantáltan percekig nem látsz majd át a szemüvegen, és ekkor még a lencsetörlés sem segít, mert ugyanúgy visszapárásodik.
Én még gimnáziumi koromban rendszeresen csináltam azt, hogy levettem a második szememet, a táskámba raktam, és úgy vittem magammal. Így természetesen homályosan láttam mindent, amit rettentő hamar meguntam, így inkább visszavettem, és tűrtem a párás lencséimet, ha bementem valahova. Így legalább nem voltam vaksi az egész úton, és a buszra felszállva, vagy az épületbe beérve le tudtam venni, és megvártam amíg szépen lassan ki nem olvadt.
A jelenlegi szemüvegemen elvileg már van párataszító réteg, bár aztán ki tudja, hogy tettek- rá, mikor kértük. Őszinte leszek, szinte semmit sem használt a hideg időben eddig. Jó valljuk be, valamennyivel hamarabb tűnik el róla a pára, de így is sokat kell rá várni...

4.) Esőben a legjobb
Szemerkélő esőben is esernyőt kell nyitnod, ha látni akarsz? Oh igen. Lehet, hogy az időjárás éppen csak szitál, ahol normális ember még az esernyőt sem veszi elő a táskából, hisz ennyitől nem lehet megázni, de neked muszáj. Muszáj, ugyanis ez a kis eső milliónyi cseppet hagy a szemüvegeden, ahol egy idő után már nem tudsz átlátni. Ilyenkor próbáld letörölni! Az egész lencse csupa víz lesz, és annyit sem fogsz látni, mint a cseppeken keresztül. Ha pedig végre száraz helyre értél, és a szemüveged tiszta víz, akkor azonnal le kell róla itatni, és tisztára pucolni, mert ha nem így teszel akkor a lencséd olyan lesz, mint vihar után a ház ablaka kintről. Retkes...

5.) Vajon hová tettem?
Anya! Nem láttad a szemüvegem? - Nem.
Apa? - Nem.
Tesó1/2/3: Hmm? - Nem.
Akkor hol van? Csak nem hagytam el?
Kisebb infarkust tud okozni, mikor a szemüvegedet azon a helyen keresed, ahová mindig lerakod, és valamilyen oknál fogva nincs a helyén. Bezzeg ilyenkor senki sem látta, és senki sem segítene egy vaksi lánynak megkeresni a szemüvegét. Áh dehogy!
Szerencsémre az én szemem nem olyan rossz, hogy ne lássak az okulárém nélkül. Talán egy és negyedes lehet mindkét dioptria? Jó kérdés. Nem emlékszem. Mégis képes vagyok elhagyni a szemüvegemet, olyan szinten, hogy nem látom hová tettem. Néha belegondolok abba, ha én ilyen homályosan látok, akkor ebben a szituációban hogyan érezheti magát egy olyan személy, akinek már -4-esek a lencséi, vagy rosszabbak.
Ilyenkor, mikor elhagyom a szemüveget állandóan végiggondolom, vajon hol is tehettem le, de nem jutok vele sokra. Ezután jön, hogy kétségbeesetten rohangálok fel-alá a házban, és segítségért könyörgök, mert HÉ ÉN NEM LÁTOK! Majd tíz perc után lehiggadok, és újra megnézem a helyén, és jé ott van. Csak éppen pl.: rádobtam egy zsebkendőt.

6.) Szemésznél
És akkor vándoroljunk át a szemészetre, amit én felettébb nem értek. Mégis mióta kérjük meg, hogy a szemüveges gyerek szemüveg nélkül olvassa el a táblát, mikor az orráig sem lát el?
Jó most ez alatt nem azt a verziós szemészetet értem, mint alkalmassági vizsgálatok, vagy iskolai szemvizsgálat, hanem mikor azért mész el a szemészhez, mert látod, hogy nem látod a körülötted lévő tájat, és erősebb szemüveg kellene. Erre a szemész a fejedre adja azt a fura lencsecserélgetős szemüvegét, természetesen a nullás dioptrával és megkér olvass vele. Hát... Köszi..
Jó mondjuk ez ritka eset, de azért előfordul.

Általában azt a lencsét teszik vissza először, ami jelenleg neked van, és felmérik vele, hogy tényleg nem látsz-e, majd addig próbálkoznak több lencsével, amíg el nem érik, hogy legalább a piros vonalig el tudd olvasni a betűket.
Amúgy én ebben a masinériában mindig olyan hülyén érzem magam, és alig várom, hogy végre levegyék a szememről.

7.) Hajba, hajba
Biztosra vezem, hogy a többség járt már így.
Mikor közelre kell nézni, és ahelyett, hogy levennéd a távollátós szemüveget, csak feltolod a fejed tetejére, majd mikor le akarod venni, azt tapasztalod, hogy úgy belegabalyodott a hajadba, hogy onnan kész művészet lesz kiszedni.
Én már csak arra lennék kíváncsi, hogy a hajszálaim önálló életre kelnek, csak azért hogy belegabalyodjanak, vagy mi?

8.) Menjünk úszni
Jön a nyár, jön a strandszezon, lehet menni a Balatonra, Velencei-tóra, tengerbe, óceánba, fürdőkbe úszni, majd a vízbe lépés előtt megtorpanni.
Most le kellene vennem a szemüveget? (Jó esetben van az embernek kontaktlencséje, így a probléma máris meg van oldva. Na nekem nincs.) Ha leveszem nem fogok látni, ha magamon hagyom, vizes lesz, és azért nem fogok látni.
Ez egy rettentően nehéz dilemma.
Én rendszerint az első mellett döntök, hisz ígyis-úgyis "megvakulok", akkor minek úsztassam meg a szemüveget is? Inkább az kint marad a parton, én meg megpróbálok közel maradni az ismerősökhöz.

9.) Smink
Ballagás, esküvő, szalagavató...stb idején minden nő nemű személynek eszébe jut, hogy de jó is lenne csinálni egy szép sminket, ami ki tudja emelni a szemeit. Aha, persze.
A szemüvegtelenek, avagy kontaktlencsések ezt simán megtehetik, na de mi? Hiába fessük ki magunkat a lehető legszebbre, úgysem fog látszódni a szemünk, hiszen egy nagy keretben az egész fejünk, és amúgy is a keret eltakarja a kifestett részt.
Komolyan, már nem is csodálom, hogy nem értek a sminkeléshez. Maximum egy kis szempillaspirál, aztán ennyi. Bár előfordul, hogy a nővérem nekem ugrik és rittyent rám valamit, mikor megunja, hogy nincs rajtam semmi, és én már megint így akarok elmenni egy fontosabb eseményre.

10.) Új dioptria
Amikor megkapod az új szemüvegedet, az valami hihetetlenül csodálatos dolog.
Kiveszed a dobozból, leveszed a régit, és óvatosan, szinte bátortalanul, még féltve felveszed az újat.
Jé! Látok! felkiáltás hagyja el a szádat, és rácsodálkozol a körülötted lévő tárgyakra.
Majd öt perc múlva leteszed és vadul dörzsölöd a szemeidet, mert nem vagy hozzászokva a tiszta látáshoz, a fejed zsongni kezd, és lehet szédülsz is. És ez nem feltétlenül a rossz dioptria hibája. Egyszerűen csak új a szemüveg, és meg kell szoknod azt, hogy látsz.

Hát ennyi lenne ez a kis szemüvegeseknek szóló bejegyzés. Bízom benne, hogy szórakoztató volt a számotokra. Én nagyon élveztem megírni.. ;)