Gaja-völgy - A hely, ahová el kell menned

Szereted az erdőt, a patakot? Szereted a csendet, békét, nyugalmat? A madarak csicsergését, vagy esetleg kirándulni, túrázni, vagy szimplán csak a természet lágy ölén lenni? Ha igen, akkor terepcipőt fel, és irány a Gaja-völgy, mert ezt a helyet pont neked találták ki. Sőt ha ügyes vagy, akkor szuvenírt is hozhatsz haza egy-két bogár formájában a gyomrodban. Én megtettem. Sikeresen lenyeltem egy bogarat, annyira beszéltem valamiről a családomnak. Hmm egy kis husika a szervezetben, kell a fehérje. Bleee.... Nem egy kellemes élmény volt, de a napomat mégsem tudta elrontani.

Szóval igen. A Gaja-völgyben jártam.

Ha nem is egy egész napot, de jó fél napot érdemes rászánni a túrára, hogy kényelmes tempóban végig lehessen sétálni, és ne nagyjából három óra alatt, ahogy mi csináltuk. A lábaim szó szerint fájnak, pedig nagyjából jó ha megtettünk 12 km-t. Ennél ennyi idő alatt többet is le tudok sétálni. Főleg hogy 15 km-t tettem meg, mikor az iskolámtól hazáig gyalogoltam, mert nem volt kedvem megvárni a következő buszt. Két és fél óra alatt hazaértem.

Ez a hely viszont gyönyörű. Szinte az egész útszakasz mellett a Gaja-patak csörgedezik, ami ad az egésznek egyfajta kellemes hangulatot. Látnivalók is bőségesen akadnak, csak egy kicsit mászni kell hozzájuk, és ezt szó szerint értem. Több barlang is található a környéken, mindegyik a hegyoldalban, ahová bizony fel kell mászni. A legrosszabb az a Sobri Jóska barlangjához vezető út - már ha az egyáltalán az volt, és nem csak egy lyukat néztünk meg két szikla találkozásánál -. Magának az emelkedőnek valahol jó hetven fokos a dőlésszöge, és konkrétan a fákba kapaszkodva kell magadat felhúzod. Jó oké... Magáig a barlangig nem olyan vészes, csak a csúszós köveket kell kibírni, és úgy lépdelni, nehogy véletlenül is meginduljanak alattad, és visszacsússz, de utána valami kegyetlen az emelkedő. Csak a fákban, a gyökerekben, és esetleg a melletted lévő sziklafalon tudsz egy kis fogást találni, és nagyon meg kell fontolni, hogy az ember hová lép. Egy rossz mozdulat, és hopp! pillanatok alatt a lejtő alján találod magad, kivéve, ha elkap útközben egy fa.
Felfelé még egyszerűbben megtehető az út, mert látod hova léphetsz, fel tudod mérni a terepet, viszont visszafele már rosszabb. Konkrétan a hegyoldalról tolatva kell lejönnöd, és így határozd be, mikor hova lépj. Pont úgy kell lejönni fentről, ahogy felmentél. Az egész hihetetlenül veszélyes, de megéri felmenni, hisz mikor felérsz a szikla csúcsára - jó mi az öcsémmel középen megálltunk, bár lehetett volna még feljebb is menni, de inkább nem kockáztattunk - akkor valami lélegzetelállító látvány terül a szemeid elé.
Véleményem szerint, itt sokkal jobb, és szebb a kilátás, mint a kilátóból, bár az sem kutya. Jó a Károlyi-kilátó azért magasabban van, mint ez a kis szikla, és sokkal nagyobb terepet tudsz belátni róla, azaz belátni az egész völgyet, de itt  a sziklán, a hegyoldal közepe táján is bőven a fák fölé lehet látni, és tényleg meseszép a látvány. Meg kell érte küzdeni, de megéri.
Viszont ide csakis saját felelősségre másszatok fel, nem épp egy könnyű menet.

Természetesen az ilyen extrém helyek mellett bőven akadnak nyugodt helyek, ahová nem kell megmászni egy sziklát. Ilyen például a bejárattól nem messze található - bár attól függ melyik oldalról közelítjük meg - kis pihenő. Van itt egy nagy tó, és faház kiülők vannak elhelyezve a parton. Még sütögetni is lehet, ha valaki esetleg vágyna egy jó kis tábortüzes szalonnára. Van valahol játszótér a gyerekeknek, és egy kastély is, bár odáig negyven perces az út gyalog. Nekünk már nem volt időnk addig elsétálni, meg alapból ki voltunk purcanva a sok hegymászástól.
Egy szóval nem érdemes ezt a helyet kihagyni, hiszen mégis csak a természetben lehetsz, és az hogy egy völgyben sétálhatsz végig egy patak mentén, ahol mindkét oldaladon sziklás hegyoldal nyújtózik az ég felé, az egyszerűen varázslatos.

Nagyon szívesen vissza mennék ide még egyszer, hiszen nem jártuk be a családommal az egészet, és elég sok mindenre kíváncsi lettem volna még. Viszont már estefelé járt az idő, és anyum attól félt, hogy az erdőben fog ránk esteledni, így muszáj volt visszaindulnunk. De nem is baj. Kellően elfáradtunk ezen a napon mindannyian.