A nagy Blogger(ina) TAG

Üdvözlehelletem minden idetévedt látogatónak.
A mai nap egy igazán nagy fába vágtam a fejszémet, ugyanis úgy döntöttem, hogy elindítom A nagy Blogger(ina) Tag-et. (HURRÁÁÁ :) )

Már egy jó ideje próbáltam összegyűjteni a gondolataimat, hogy pontosan milyen is legyen ez a kis játékos bejegyzés, és azt hiszem végre megtaláltam a lehető legjobb megoldást rá.
Szóval ismertetném a szabályokat, amiből összesen 3 van.

1.) Írj pár szót arról a személyről, illetve blogjáról, akitől a kihívást kaptad.
2.) Töltsd le a kihívás képét ide kattintva és illeszd be a bejegyzésedbe, a szabályokkal együtt.
3.) Válaszold meg a kihívás 10+1 kérdését.

Ennyire egyszerű.

Na de nézzük csak azt a kihívást!

(Mivel én indítottam el, így ha úgy vesszük magamat hívtam ki, de mivel nem akarok magamról dumálni, avagy fényezni magamat, így megszegem az első szabályomat. Hah... Kis lázadó vagyok. ;) )

1. Mi volt az a fontos momentum az életedben, amikor eldöntötted, hogy te bizony írni akarsz?
Még általános iskolás lehettem, mikor megnyertem valamilyen sulis rendezvényen a legelső naplószerű kiskönyvemet. Hazaérésemkor az első dolgom az volt, hogy leültem, és egy apró történetet írtam le benne. Ez volt az a pont, ahol kialakult a szenvedélyem az írás iránt. Természetesen ezt a könyvet innentől naplóként használtam, majd 2012-ben nekiálltam megírni életem legelső regényét (ami a mai napig nem készült el, és nem is fog, mert máson dolgozom).
Igazából a 2012-es regényrészlet megírása lehetett a sorsfordító az életemben, ugyanis innentől kezdve kezdtem el blogolni is. Bár egyik oldalam sem élte meg a féléves kort ha jól emlékszem.

2. Mi volt életed legelső "komolyabb" irománya? Miről szólt?
A legelső történetem a fent említett volt, és amit közzé is tettem már az oldalon. (Ide kattintva meglesheted.) Ez egy egyszerű kis képtelen mese volt, tele helyesírási, és nyelvtani hibákkal, viszont mindig emlékezni fogok rá. Hiszen mégis csak életem első írása, amire büszkének kell lennem. Lehettem vagy 6-7-edikes általános iskolában.
A történet alapjáraton egy gólyáról, és egy fecskéről szólt. A gólya megmentette a fecskét egy békától, majd összeházasodtak.
Ekkora marhaságot (bocsánat a szóhasználatért) is csak én vagyok képes kitalálni.

3. Mióta vezeted a blogodat, milyen rendszerességgel teszel ki rá új bejegyzéseket?
Az Ephemeralt 2017 október 22-e óta vezetem, bár személyesebb okok miatt volt egy fél éves kihagyásom rajta. Lassan egy éves lesz, és elmondhatom, hogy ez eddig a leghosszabban életben maradt blogom. (Azt hiszem.) Illetve nem tervezek mostanában csak úgy eltűnni a füstben, mint ahogy szoktam. Jeleneg 29 piszkozati bejegyzés, és 3 ütemezett vár arra, hogy kirepülhessen a kalitkából, és az világhálón landoljon.
A bejegyzéseket egy rendszerhez kötöttem, amit próbálok betartani. Minden héten hétfőn, és csütörtökön délután háromkor kerülnek ki az új irományaim. És örök hálám, hogy be lehet ütemezni őket, mert biztos elfelejteném megnyomni a közzététel gombot.

4. Hogyan készítesz el egy bejegyzést?

Rengeteg vázlattal.
Elsőnek a laptopomon található excel táblázatban összegyűjtöm, miről is akarok írni, és már előre címet adok nekik. Itt sorba állítom őket, hogy mikor melyik bejegyzést szeretném kitenni, ezután áttérek a bloggerre, és beviszem őket a piszkozatok közé, és pár soros ismertetővel elmentem őket, hogy ne felejtsem el, hogy pontosan mit is akartam írni. Ha ez megvan, akkor fogom a legközelebb esedékes, és egyelőre nem megírt bejegyzést, és megírom.
Mikor elkészül, akkor fogom magam, és vagy ötször biztosan átírom, hogy megkapjam azt a végeredményt, amit én is szívesen elolvasnék. Helyesírási hibákat javítok, előnézettel meglesem az összképet, és ha valami nem tetszik, változtatok rajta. Vagy százszor újra olvasom, és ha megelégszem vele, akkor beállítok rajta egy ütemezést, hogy mikor menjen ki. Szóval elég hosszadalmas munka.
Például A birodalmi kalóz értékelését folyamatosan a könyv olvasása közben írtam meg. Egyfolytában jegyzeteltem, majd miután befejeztem az olvasást, rendszereztem a leírt gondolataimat, élményeimet, és ezekből alkottam meg a bejegyzést, amire felettébb büszke vagyok.

5. Van valami rendszered, megszokásod, amit írásnál alkalmazol, hogy jobban menjen?
A legjobban esténként tudok írni. Ilyenkor száll meg főképp az ihlet, bukkanak fel az agyamban a bejegyzés ötletek. Előszeretettel írok úgy, hogy már minden családtagom lefeküdt aludni, és néma csend van a házban. Ilyenkor bevackolom magam az ágyamba, az ölembe veszem a laptopomat, és hagyom, hogy a gondolataim szabadon ússzanak. Jelen körülmények között is fél tizenegyet mutat az óra.

6. Ez életed legelső blogja, vagy próbálkoztál már többel is az elmúlt évek alatt? Ha igen, akkor a többit miért hagytad abba?
Nem, nem ez életem legelső oldala. Az Ephemeral előtt rengeteg blogom volt, amikkel megpróbálkoztam az évek folyamán, mint ahogy már említettem is. Ezek többségében történetes blogok voltak, illetve olyanok, ahol próbálkoztam értékeléseket írni könyvekről. A történeteseket főképp azért hagytam abba, mert kifogytam az ötletből, és nem tudtam hogyan írjam tovább, vagy mert annyira kinőtte magát a fejemben, hogy könyvként kezdtem el vele kapcsolatban gondolkozni, és úgy döntöttem elmentem az addig kész szöveget, és majd átszerkesztem, megírom, és majdan kiadatom.
A többinél pedig nem sikerült betartanom a blog kategóriáját. Így jött létre a mostani oldal, ahol igazából minden megtalálható. :)

7. A családod tudja, hogy blogot vezetsz? Ha igen, hogyan mondtad el nekik? Ha nem, akkor miért nem mondod el nekik?
Elvileg nem tudják, hiszen én nem árultam el nekik. Gyakorlatilag meg előfordulhat, hogy igen, tudnak róla. A Mendemondát sem árultam el nekik, mégis rájöttek valahogy, amit a mai napig nem értek. Talán ez az oka annak, hogy azóta nem írtam oda egy bejegyzést sem.
Természetesen azt tudják, hogy szeretek írni, és ha véletlenül előhagyok egy füzetet, amiben vázlat, vagy történet fejezetek lapulnak, akkor biztosan elolvassák, és mindig mondják, hogy ügyes vagyok e téren. Ennek elenére nem árultam el nekik az oldalamat. Ez az én kis titkom.
Miért nem mondom el nekik? Ez egy remek kérdés. Talán az az oka, hogy szeretem, ha az oldal a saját személyiségemet tükrözi, ahol megnyilhatok, ahol leírhatom ami épp az eszembe jut. Ha tudnám, hogy a családom olvassa, akkor tízszer is meggondonám, hogy mit írjak le, és olyan felszabadult sem lennék tőle, mint amilyen most vagyok. Félnék attól, hogy olyanoknak lesznek a tanui, amiket nem épp szándékoztam velük megosztani. Vagy ami rosszabb, hogy kiakadnának egy-egy bejegyzésem miatt, és elvennék a kedvem az írástól. Hogy elmondom-e valaha nekik azt nem tudom. Ha rajtam múlik nem. Bár van egy olyan enyhe sejtésem, hogy erről is tudnak már... De hogy honnan, és hogyan derítik ki? Ezt én is szeretném tudni.

8. Melyiket választanád, és miért? Több ezren olvassák a blogodat, de ne szeressék, vagy kevesen olvassák a blogodat, de szeressék.
Inkább a második opciót választom. Nekem nem fontos az, hogy mindenki olvassa a blogomat. Én megelégszem egy kis körrel is, akik szeretik, amit csinálok. Természetesen nem azt mondom, hogy ne örülnék annak, ha többen olvasnának, mert igen örülnék, viszont ők legyenek olyanok, akik kedvelik az írásaimat. De, hogy ez egyszer megvalósul-e, az már az idő kérdése. Isten sem egy nap alatt teremtette a világot.
Szóval igen, inkább azért olvassák az írásaimat, mert szeretik, és innentől nekem nem számít, hogy mennyien vannak, minthogy kényszerítve legyenek arra, hogy minden bejegyzésemet elolvassák, miközben legszívesebben melegebb éghajlatra küldenének.

9. Képes lennél abbahagyni az írást, és soha többé nem írni egy szót sem(kivéve hivatalos iratokat), ha valaki ezért felajánlana neked tízmilllió dollárt?
Biztos, hogy nem. Nincs az a pénz, amiért képes lennék rá. Nekem az írás egy nagy szenvedélyem. Nem tudnék tőle csak úgy egyik napról a másikra megválni.

10. Egy kis kreatív feladat. Tegyük fel, hogy elraboltak. Az elrablód fegyvert a fejedhez nyomva kényszerít, hogy írj egy rövid bejegyzést a blogodra, amiben válságdíjat kér érted. Hogyan írnád meg ezt a bejegyzést, illetve hogyan rejtenéd el benne azt, hogy hol is vagy pontosan, hogy a rendőrség meg tudjon találni?

Mindeképpen egy hosszú bejegyzést írnék, még akkor is ha ő rövidet kér, annak érdekében, hogy húzzam az időt, mert így kevesebb valószínűséggel fog engem lelőni. Végülis neki fontos, hogy pénzt kapjon értem, azután pedig úgyis megölne, amiatt, hogy ne bukjon le. Ebben az esetben viszont az utolsó bejegyzésem legyen minőségi tartalom, és ne összecsapott. Ezt elmondanám neki, ő pedig nem köthetne bele, mert pontosan tudná, hogy igazam van.
Miközben írnék, a bejegyzés belsejében elrejteném a választ. Minden új bekezdésemet nagy betűvel kezdeném, és ki is emelném. Direktbe úgy írnám, hogy ezek a kiemelt betűk összeolvasásával a rendőrség könnyűszerrel rájöhessen a tartozkodási helyemre. És honnan fogom megtudni hol is vagyok? Rákérdezek. Úgyis megöl a végén, szóval vesztenivalóm nincs. A bejegyzést meg alapból elolvassa, amikor kész lesz. Ha szerencsém van, ő nem fogja megtalálni a rejtett üzenetet. Én meg bízom abban, hogy a rendőrségnek sikerül alkalmaznia a kódfejtő képességét.

10+1. Ki az a három blogger(ina), akinek örömmel küldöd tovább a kihívást?
Everglow - Chronicles of a Bookshelf
Thea - :): your choice
Ágoston - Felnőtt szemmel (Pechemre nemrégiben úgy döntött, hogy szünetelteti az írást, szóval ha szeretné megcsinálja, ha nem, nem.)

Sok sikert a kihívottjaimnak. Kíváncsian várom a válaszaitokat. ;)