Először is szeretnék bocsánatot kérni, amiért egy jó ideje nem volt bejegyzés az oldalon. Rengeteg minden összejött az életemben, és konkrétan örülök annak, hogy levegőt venni volt időm.
De most már itt vagyok, és újult erővel térek vissza hozzátok.
El sem fogjátok hinni mit találtam a minap, mikor a feje tetejére állítottam a szobámat, hogy végre összerakodhassak benne. Mondjuk már a címből láthattátok, de azért még egyszer leírom.
Megtaláltam életem legelső történetét, amit írtam.
Pontos dátumot nem tudok hozzá írni, hogy mikori, de egy biztos, hogy 2009. január 13 előtti.
Hogy ezt honnan tudom? A könyvet, amiben a legelső történetem csücsül, utólag naplóként kezdtem el használni, és a dátum a naplóírásomnak a kezdete. Ez a történet, pedig jóval a naplózás előtt íródott.
Hát nem izgalmas? Nagyjából mindig is emlékeztem rá, hogy mi volt a legelső történetem, hisz ez volt számomra a sorsfordító, de megtalálni, és újra olvasni a világ legjobb érzése volt.
És most szeretném veletek ezt megosztani.
(Szó szerint úgy fogom bemásolni, ahogy írtam anno. Minden helyesírási hibával együtt. )
***
Gólya úr és Fecske asszony
Egy nap Gólya úr lement sétálni a mocsárba. Amint ott sétál meglát egy békát. Nyomban le akart csapni áldozatára, mikor a béka kinyújtotta a nyelvét és egy bogarat nyelt le.
- Fúj! - fintorodott el Gólya úr. - Én olyan békát nem eszem, ami gusztustalan bogarakat eszik. Ez olyan undorító! Fúj!
Ebben a pillanatban a béka ismét kinyújtotta a nyelvét és egy fecskét kapott el. A kicsi fecske kapálózva kiabált.
- Segítség! Segítség! Segítség! Mencsen meg valaki! - de mert tudta egy árva lélek sincs a közelben, megpróbált kiszabadulni.
Ekkor előugrott Gólya úr, hogy megmencse a picike fecskét. A kicsi fecske annyira megijedt, hogy egy erős szárnycsapással kirepült a béka nyelve közül. A fecske leszállt, és ezt mondta aranyos hangján:
- Nagyon szépen köszönöm, hogy megmentett.
- Szóra sem érdemes. Az én nevem Gyólya úr. - mondta Gólya úr örömmel.
- Dehogy nem! Ezt még meghálálom. - ajánlotta a fecske. - Gólya úr. Az én nevem Fecske asszony. - Aztán épp szeretett volna elrepülni. - Viszont látásra Gólya úr. - Felemelkedett.
- Várjon Fecske asszony! - kiabált Gólya úr.
Fecske asszony leszállt és kérdi: - Igen? drága Gólya úr mondja. - Gólya úr nagy nehezen kinyögi. - Örülök, hogy megismertem... öööö... lenne még valami... ööö... Lenne a feleségem Fecske asszony... kérem. - könyörgött Gólya úr.
- Hát ha akarja akkor igen. - mondta Fecske asszony.
KÉT hétig szóló lakodalmat csaptak, az összes fecske és gólya ott volt.
Fecske asszon és Gólya úr szülei három héten keresztül csak sírtak, hogya gyermekük összeházasodtak.
Boldogan éltek, míg meg nem haltak.
***
Hát most mondjátok azt, hogy nem cuki, ahogy a 13 évesnél fiatalabb Regina próbál történetet alkotni. :)
És ebből az időszakból még van történetem.
Példának okáért:
Bicikliző autó,
Kakukk és a bugyi(hiányzik a történet vége, mert nincs meg az oldal)
Egy vers, aminek az eleje hiányzik az eltűnt oldal miatt
Celeb vagyok: Nyitó vers
Illetve a Naplón belül is találtam pár apróbb versszösszenetet.
Ha kíváncsiak vagytok, még többre, amit még az írással próbálkozó énem írt, akkor jelezzétek nekem, és nagyon szívesen megosztom őket veletek. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Ne habozz. Oszd meg velem a gondolataidat. :)