Ihlet hiánytól tengődve vergődöm az ágyamon,
A szavak nem jönnek, de én csak várom.
Várom, hogy kósza ötletek pattogjanak ki elmémből,
És a lapra felvéshessem őket egy ültő helyemből.
A tollam most magától szalad a papíron, az agyam nem működik,
A benne lévő gondolatok a hasukat már az óceán partján süttetik.
És nekem hiába kattognak, forognak a fogaskerekeim,
Nem tudnak előrukkolni semmivel, ami jó lenne nekik.
Mintha légüres tér lenne bent a fejemben, olyan ez az állapot.
Nem tudom eldönteni, hogy megszökött, vagy esetleg szabadságra vágyott.
Így hát én sem tudok mást tenni, csak várni arra,
Hogy egyszer visszajöjjön, és homlokon csókoljon a múzsa.
(2018. augusztus 11.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Ne habozz. Oszd meg velem a gondolataidat. :)