Így a mai napon 5 olyan dolgot hoztam nektek, amit az én szüleim sosem engedtek meg, illetve ahogyan korlátozták a mindennapjaimat.
1.) Nincsenek bulik
Emlékszem azokra az időkre, mikor minden ismerősöm szórakozóhelyekre járt(nem mintha most nem oda járnának), de akkor még én is szerettem volna menni. Nálunk viszont olyan szintű szigor van/volt itthon, hogy ezt nem tehettem meg. Mikor mindenki épp szórakozott, kikapcsolódott az emberek tömegében, akkor én otthon ültem egy könyv társaságában és olvastam. Ez olyan szinten átformálta a személyiségemet, hogy egy visszahúzódó lány lett belőlem, egyetlen egy barátnővel az oldalamon. A többiek mikor rájöttek, hogy én nem járok el otthonról sehova, sőt még a barátaimhoz sem mehettem át, akkor elpártoltak mellőlem.
Ez a felfogás az évek alatt úgy bele nőtt a fejembe, hogy már így 21 éves fejjel eszembe sem lenne elmenni egy szórakozóhelyre, mert nem tartom jó ötletnek, és feleslegesnek érzem őket.
2.) Meghatározott időpontok
A mai napig a családban vannak bizonyos meghatározott időpontok, amikor azt kell tennünk, amit mondanak. Ilyen például a fürdési idő, vagy a takarodó. Nálunk nem úgy működnek a dolgok, hogy akkor fekszünk le a testvéreimmel, amikor akarunk, vagy akkor megyünk el fürödni, amikor akarunk. Meg van határozva minden. Nagyjából este nyolc órakkor el kell kezdeni a fürdést. Ez általában az öcsém, ezután ő kiabál nekem (vagy a nővéremnek, már ha itthon van és nem az egyetemen), ilyenkor kb. egy percünk van összeszedni magunkat, leérni az emeletről, és a fürdőbe menni, különben elkezdenek a szüleink kiabálni, hogy menjél már fürödni, mert ők is akarnak. Nálunk teljességgel bevett szokás lett, hogy a szüleim fürdenek le utoljára. Más verzió csak nagy ritkán fordul elő. Illetve még a mai napig takarodó van nálunk, bár ez már nem hat olyan nagyon ránk. Mikor a szüleink aludni mennek, kutya kötelességünk nekünk is menni, és ha esetleg nem alszunk hajnali fél egykor, mert pisilni kellett, és felkapcsoltuk a lámpát, akkor képesek feljönni hozzánk, és megkérdezni miért nem alszunk. Mondjuk az esti takarodó már nem annyira releváns dolog. Anyáék jó éjszakát kívánnak, és akkor a háznak el kell csendesednie teljesen. Azaz mindenki megy a szobájába "aludni" este tízkor. Vagyis nyomkodjuk a telefonjainkat, vagy sorozatot nézünk a laptopjainkon, míg a szülők odalent elalszanak.
3.) A jó sem elég jó nekik
Emlékszem, amikor még tanultam, és a félévi, évvégi bizonyítványaimat mutattam meg nekik, akkor mindig megjegyezték, hogy lehetne jobb is. Még akkor is, amikor milliónyi ötössel, és két darab négyessel büszkélkedhettem. Illetve, ha ötös dolgozatot írtam, akkor is sokszor megjegyezték, hogy lehetne hibátlan is. Viszont amikor hármast, vagy annál rosszabb jegyet kaptam, akkor jött a sosem tanulsz, csak fekszel, és alszol a szobádban, lusta vagy nagybeszédek sorozata.
Emlékszem arra, mikor megkaptam az érettségi bizonyítványomat, és boldogan mentem vele haza (irodalom: 4, matek: 4, infó: 5, töri: 3, német: 3), hiszen jobban teljesítettem érettségin, mint a négy év gimi alatt, de a szüleimnek az első szavuk, miután megnézték a bizit nem az volt, hogy ügyes vagy, hanem hogy a nővéredé jobb lett, és a lehetett volna jobb is volt.
A szakmám megszerzésénél szerencsémre már nem így volt. Akkor azt hiszem büszkék voltak rám, főleg mikor elmondtam, hogy a szóbelim hibátlan lett, mert nem tudtak bele kötni, és az egésznek az eredménye egy jó nagy négyes lett. Az osztály egyik legjobbja lett az eredményem. A többség jó ha elérte a hármast.
4.) Nincs álmodozás
Nálunk soha, senki nem csinálhatja azt, amit szeretne, ami tényleg az álma. Vagy lehet hogy ezt csak velem csinálják? Nem tudom. Csak azt, hogy mindig is vagy a zenével, vagy az írással, vagy a színészettel szerettem volna foglalkozni, vagy egyszerre minddel, de mégsem lehetett. Kiskorom óta belém nevelték, hogy "Művésznőt nem nevelünk!", így esélyem sem lett egyikre sem.
Így kötöttem ki pénzügyön, ami meg nem igazán érdekelt, se akkor se most. Szerencsére a számvitelt megszerettem, így az elviselhetőbbé tette a két év OKJ-t. Ja persze, azt nem mondtam, hogy OKJ-n végeztem, mert egyetemre nem vettek fel, amit nem bánok, ugyanis kisgyermek és csecsemőnevelőnek, vagy óvodapedagógusnak kellett volna mennem. És ezeket nem akartam. Hiába szeretem a gyerekeket, nem szeretnék egész életemben közöttük lenni.
A szüleink egész egyszerűen nem támogatják az álmainkat, mert ők elképzeltek egy jövőt, és nekünk azt kell megvalósítanunk.
(Ez az egyik oka, hogy nem árultam még el nekik, hogy blogot írok. Azt hiszem kiakadnának.)
5.) Csak nekik van igazuk
Mindig és mindenkor. Ha veszekedünk, ha valamilyen probléma van, ha csak egy apró félreértés, mindig nekik van igazuk és nekünk sosem lehet. Emlékszem nem egyszer volt olyan dolog, mikor másképp emlékeztek a megtörtént dolgokra. Nekem ezek általában úgy beleégnek a tudatomba, hogy onnan minimum egy hónap múlva tűnnek el. És amikor be akarod bizonyítani, hogy igenis neked van igazad, mert mindenre tisztán emlékszel, nem hiszik el, ugyanis szerintük az nem úgy történt. És addig rágják vele a fejedet, amíg a végén azt nem kezded el hinni, hogy tényleg nekik van igazuk, mikor legbelül tudod, hogy neked.
Ez a legjobb mind közül. Bármint mondunk, az biztosan nem úgy van, és amit mi mondunk az marhaság, mert csak az ő szavuk szent és sérthetetlen.
Ezeket én már megszoktam, bár tiltakozom is eléggé ellenük. Viszont ez még a fele se, amivel korlátoznak.
Ha a ti szüleitek is ilyen szigorúak, így korlátoznak benneteket, akkor az egyik az öt felsorolt dolog közül bizonyára nálatok is fent áll.
Mivel egészítenétek még ki a listát?
Ez nagyon jó írás volt. Sokba magamra, és a családomra ismerek. :) További sok siekert. Puszi Andrea. :).
VálaszTörlésKöszönöm :)
Törlés