Az állástalálás lehetetlensége

Párszor már említettem, hogy nemrégiben végeztem az OKJ-s képzésemmel. Azaz jelen körülmények között pályakezdőként tengődöm idehaza, miközben próbálok munkát találni magamnak. És ez felettébb lehetetlennek tűnik. Hogy az is e pályakezdőként, vagy csak én szenvedek vele ennyit? Nem tudom. De nekem nyár eleje óta nem sikerült még elhelyezkednem.

A mai nap öt olyan indokot hoztam, amiért nem vesznek fel egy pályakezdőt dolgozni.

1.) Nincs tapasztalata
A mostani világban a tapasztalat a legfontosabb elvárás minden közül. Még akkor is, ha pályakezdő vagy, rendelkezned kell 1-3 év tapasztalattal, hogy felvegyenek valahova. Ha ez nincs meg, akkor dobhatod ki a kukába a szakmádat, ugyanis csekély esély van arra, hogy bárhová felvegyenek. Hiába írják ki azt a munkáltatók, hogy pályakezdők jelentkezését is várják, biztos, hogy nem a kezdőt fogják felvenni hanem egy tapasztat szakembert.
Hogy mit keresnek az álláshirdetők? Legyél fiatal, és legyen 20 év tapasztalatod. Na és ezt mégis hogyan?

2.) Nyelvi készségei hiányosak
Ez a pont kifejezetten azokra vonatkozik, akiknek semmi nyelvérzékük sincsen. Tanulhattad tíz éven keresztül a nyelvet, de ha nincs hozzá érzéked, akkor nagy valószínűleg nem is tudsz idegen nyelven kommunikálni. (Mint én, bár most rástartoltam az angolra.)
Jelenleg az idegennyelv tudás egy kulcsfontosságú szerepet tölt be egy-egy állásnál. Ha nincs minimum középfokú végzettséged, főképp angolból, akkor az esélyed szinte egyenlő a nullával, hogy bárhová is felvegyenek dolgozni, hiszen a legtöbb helyen kő keményen megkívánják az idegen nyelv tudást.

3.) Nem tudja magát eladni az állásinterjún
Pályakezdő vagy, most fejezted be az iskolát, kilépsz a nagy betűs életbe, és munkát keresel. Egyszer behívnak egy állásinterjúra. Ez már egy jó pont. Hiszen ha behívnak elbeszélgetésre, akkor megfogtad őket valamivel az önéletrajzodban, így biztosan van esélyed az állásra. Na igen ám... De ha az interjún nem tudod magad eladni, akkor fel is út, le is út.
A szüleink ugyanis nem erre készítenek fel minket. Nem azt tanuljuk évekig, hogy hogyan adjuk el magunkat. (Véleményem szerint ez az utcasarkon álló személyek fő feladata.) Ám mikor ott ülünk a HR-essel szemben, nekünk is meg kell ugyanezt tennünk. Az egekig kellene magunkat magasztalni, és minden rezdülésünkre ügyelni, ami kész megpróbáltatás.
Még a nyáron az ölembe csöppent egy igen kecsegtető álláslehetőség, és behívtak interjúra. Abban a hitben voltam, hogy ez sima ügy lesz, mert tudom, hogy okos vagyok, hogy könnyen tanulok...blablabla. Olyan kérdéseket kaptam, hogy konkrétan köpni, nyelni nem tudtam. Fogalmam sem volt mit mondjak. Ti mit válaszolnátok egy olyan kérdésre, hogy miért téged válasszunk?
Egy biztos, ha nem vagy elég talpraesett, ha nem tudsz szinte azonnal rögtönözni, ha nem vagy rutinos az állásinterjúkban, akkor azonnal ki is húznak arról a bizonyos listáról.

4.) Nincs jogosítványa
Rengeteg mai állás van, melynek elengedhetetlen feltétele az, hogy legyen "B" kategóriás jogosítványod. Nekem jelen körülmények között nincs. Miért? Mert nem akarom a szüleimre terhelni ezt az összeget is. Elég volt, hogy a tandíjamat(térítési díj) fizették az OKJ-s képzésem alatt, és egyszerűen nincs ahhoz szívem, hogy hagyjam őket ezt is finanszírozni, vagy a többi tanulmányomat.
És mi van azokkal, akik nem engedhetik meg maguknak? Akik nem rendelkeznek olyan anyagi háttérrel, hogy biztosítani tudják a gyermeküknek a jogosítvány költségeit?
Ahhoz hogy legyen jogosítványod, pénz kell. Ahhoz hogy legyen pénzed, munkahely kell. Ahhoz hogy legyen munkahelyed, legtöbbször jogosítvány kell.
Igazi körforgás. Csak a kérdés az, hogyan is csatlakozom én ide be?

5.) Szimplán nem szimpatikus az illető
Azt hiszem ez az egy pont, amiről nem kell sokat beszélnem.
Elég sok tanár van, aki pofára osztályoz. (Már bocsánat a szóhasználat miatt.) Így jogosan következik ebből, hogy a munkáltatóknál is van ennek egyfajta befolyása. Ha nem vagy szimpatikus nekik, akkor nyugodtan szedheted a sátorfádat, ugyanis az adott cégnél nem lesz állásod.

+1.) A munkáltató képtelen válaszolni
Ez kifejezetten nem ahhoz kapcsolódik, hogy mi okból nem vesznek fel egy állásra, hanem a jelentkezésre irányul. Ugyanis mikor megtetszik egy állás, és elküldöd az önéletrajzodat, és izgatottan vársz egy válaszra, akár napokat, heteket, ők egyszerűen nem reagálnak. Én már pofátlannak tartom ezt. Ha valaki jelentkezik valahova, akkor nem logikus, hogy értesítjük arról, hogy akkor most mi is van? Mehet állásinterjúra vagy nem? Nem kellene esetleg küldeni egy értesítést annak a szegény embernek, aki várja a sült galambot otthon, és idegeskedik miatta?
Most komolyan... A munkáltatókba miért nem szorul annyi tisztesség, hogy egy válaszüzenetet küldjenek? Pl.: Sajnálattal közöljük, de nem  tartunk igényt a tudására. Vagy valami ilyesmit. Már így is megkönnyítenék sok ember dolgát, hiszen nem várnának feleslegesen, és előbb neki tudnának állni új lehetőségek után kutatni.
Több helyre küldtem el az önéletrajzomat az elmúlt időszakban, és egyetlen egy helyről sem kaptam választ. És valamelyik már bő egy hónapja elment.
Egy biztos. Ha a munkáltató egy-két héten belül nem reagál, akkor inkább hagyjátok annyiban a dolgot. Akkor nem is fog reagálni. Ha mégis reagálna, akkor én biztos nem fogadnám már el az ajánlatot, ha behívna interjúra.

Ha nekem saját cégem lenne, és munkatársat keresnék, biztos olyan személyt vennék fel, aki frissen esett ki az iskolapadból. Hogy miért? Mert őt még lehet tanítani. Bennük túlteng a tanulási vágy (vagy nem), nekik még nincsenek berögzült szokásaik, amik akadályozhatják a közös munkát. Könnyebben a saját elképzeléseink szerint formálhatnánk meg őket, nem úgy mint egy tapasztalt felnőttet.
Most gondoljatok bele.
Az alkalmazott több évet húzott le egy cégnél, ahol valamilyen oknál kifolyólag felmondott. Az adott cégnél egy bizonyos berögzült technikával dolgozta végig a napi nyolc óráját, míg az új helyen ettől teljesen eltérően dolgoznak. Egy ilyen tapasztalt személyt nehezebb átszoktatni az újra. Hisz ott van neki az évek alatt berögzült forma, és akarva, akaratlanul is azokat fogja használni. De egy pályakezdő nem. Ugyanis ő még nem dolgozott sehol, így nincsenek berögzült dolgai. Sokkal könnyebb lenne betanítani.
Ezt természetesen a munkáltatók nem veszik észre. Nekik a tapasztalt emberek kellenek. (Akiknek mellesleg többet is kell fizetniük.)

Akinek mégis sikerült a fent említettek valamelyike fennállása mellett munkát találnia, az előtt emelem a kalapomat. Illetve súgja már meg hogyan csinálta. :)