Főképp azok, akiket a bizalmadba fogadsz.
Ott vagy mellette, segítesz neki, ha problémája van, önzetlenül állsz a rendelkezésére, mert hiszel, és bízol benne.
Aztán eljön egy pont.
Egy pont, ahol olyan nehézséggel találod szembe magadat, ahol az ő segítségére lenne a legnagyobb szükséged. De ő ahelyett, hogy jönne, és ugyanúgy kitartana melletted, mint ahogy te mellette, mögéd lopakodik, és beléd szúrja a kését, amit még meg is csavargat benned, hogy érezd a fájdalmat.
Pont akkor rúg beléd, mikor a legnagyobb szükséged lenne rá, és köddé válik. Soha nem hallasz felőle többet, és az okát sem tudod meg, hogy miért tette.
És aztán ugyanez megtörténik. Újra meg újra.
A végén, pedig eljutsz egy olyan pontra, ahol már senkiben sem tudsz megbízni, és inkább elzárkózol a külvilágtól. Ahol már nincsenek barátaid, ahol attól félsz, hogy ki lesz a legközelebbi személy, aki a hátadba állítja a tőrét.
Tisztelet a kivételnek.
Ó, ez ismerős. Sajnos én is megjártam, egész pontosan kétszer. Az egyik esetben tényleg mindent megtettem a csajért, az anyja ellen is kiálltam érte, ő viszont ezt úgy "hálálta" meg, hogy megpróbált irányítani, manipulálni. Eléggé észnél voltam, és egy idő után megmondtam neki, hogy elegem van a játékaiból, hagyjon békén, van nekem saját életem is és nem érek rá folyton neki ugrálni, mint valami kiskutya. Na, erre megkaptam, hogy mekkora szemét k*rva vagyok, rám sose lehet számítani és igenis, én a lábtörlője vagyok, mert azt csinálom, amit mond, ha tetszik, ha nem. Na, ekkor töröltem őt le MSN-ről - akik kissé idősebbek, még tudhatják mi az -, tiltottam FB-n, meg mindenhol. De még most is, jó pár évvel később is nekem esik itt-ott, hazugságokat terjesztve rólam. Ennyire nincs élete "szegénynek"? Én már rég túlléptem rajta, ő meg még képtelen rá.
VálaszTörlésA másik "díszpinty" pedig tök jó fejnek tűnt - az előző is elsőre -, sokat jártam hozzá át Komárnóba, meg minden. Na, ő behülyült a diétától. Előbb paleo volt, aztán egyik napról a másikra már vegán. Amivel önmagában semmi baj nincs, nekem aztán tök mindegy, ha valaki egész életében füvet legel, vagy bármi. Na, de! Engem is próbált téríteni, méghozzá nem a kedves módszerrel. Szerinte én egy rohadt gyilkos vagyok, amiért húst is eszem, és ő ilyennel nem fog barátkozni, mert nem tudja elviselni a gondolatot, hogy egy rohadt mészáros legyen a barátnője, aki nem tiszteli az állatok jogait. Ööö... hol jönnek az állatok jogai a húsevéshez? Nem bántam, hogy elváltak útjaink, mert én tényleg toleráns vagyok. Engem nem zavar, ha valaki meleg, biszex, transzi, vega, vagy favédő, csak engem ne akarjon megtéríteni! Én sem térítek senkit, pedig anime-fan vagyok, mégsem hülye k*rvázok le senkit, aki nem szereti az animéket. Szóval, igen, én is megjártam már. De hála égnek, csak ez a két esetem volt. Viszont örök tanulsággal szolgáltak, hogy óvatosan még a saját "fajtámmal" is.
Édes Istenem! Nem lettem volna egyiknél sem a helyedben.
TörlésNéha nem tudok kiigazodni az embereken. Mindenkinek meg vannak a saját dolgai. Akkor meg miért kell azt másra megpróbálni ráerőltetni?
Nekem elég sok ilyen esetem volt, pedig még csak a 20-as éveim elején járok.
Egy példát mondok: Még az okj-s képzésem alatt lett egy nagyon jó barátnőm. Imádtam a leányt, és úgy tűnt ő is engem. Igen ám viszont idővel rájöttem, hogy neki csak azért voltam jó, mert lemásolhatta a leckémet, meg elmagyaráztam neki az anyagot.
Tényleg szívesen segítettem neki bármiben, ha gondja, baja volt. De ha már nekem kellett volna egy kis segítség, akkor azt nem kaphattam meg tőle.
Aztán mikor vége lett a képzésnek, akkor megszakadt a kapcsolatunk. Egyetlen egy szót sem váltottam azóta vele.
A legutóbbi OKJ-n én is beleszaladtam egy ilyen nőcibe, aki talán az 50-es évei elején járt (gondolom legalábbis, mert már volt egy felnőtt, huszonéves lánya). Eleinte jó fejnek tűnt, aztán kiderült, hogy idegbeteg. Állandóan izélt mellettem, én meg ugye sokszor dolgoztam a saját feladatomon órán, amit adtak. Egyszer kijelentette, hogy "Hát ez süket, b+". Erre mondtam neki, hogy ne hívjon már süketnek, és ez egyébként sem az első alkalom volt. Azelőtt is mondtam neki, hogy ha kész vagyok, segítek, de nem akarom elrontani a feladatot, főleg, ha a közepén tartok és éppen számolok. Na, erre közölte, hogy ő hazugokkal nem tárgyal, és ne mondjak neki ilyeneket, hogy már szóltam neki, mert ő mindig kifogja az ilyen hülyéket, mint én. És ha még egyet beszólok, beveri a fejem az asztalba, mert ő ugyan nem ereszkedik le a gyerekszintre. Én meg csak lestem, hogy ez akkor a felnőtt szint? Utána nem szóltunk egymáshoz. Amúgy is kényszerűségből ültem mellé (amúgy jó fejnek tűnt nagyon az elején), mert szemüveges lévén hátulról nem láttam volna a táblát, meg a kivetítőt. Úgyhogy inkább nem szóltam semmit, elengedtem a fülem mellett a beszólásait és milyen jól tettem. De bakker! Azért 50+ évesen az ember már tudhatna viselkedni. Talán a 12 éves kisebb lányától tanulta? Megjegyzem a tanfolyamon 20-55 év között voltunk vegyesen. Azért a többiek is csak lestek, és attól kezdve távol is maradtak tőle. Még jó, hogy már csak pár napunk volt az utolsó vizsgáig. Ez egy két hónapos OKJ-s tanfolyam volt, de elég is volt annyi. Azóta senkivel nem beszéltem a csoportból, de igazság szerint, nem is bánom. Viszont ő nem használt ki, csak simán klinikai eset volt. Az ilyennek kívánom, hogy soha a büdös életben ne találjon munkát!
TörlésMindenestre nekem azóta is vannak barátaim, tudom kiben bízzak meg. Persze egy-két vadhajtás mindig akadhat, de ez van. Egyébként én is tudok rettentően bunkó lenni, ha úgy adódik. De az a pár ember, akivel tartom a kapcsolatot, ők rendesek. Velük járok pl. Mondoconra, vagy ide-oda. Meg rendszeresen dumálok velük FB-n is. Rendes emberek mindig voltak és lesznek is. Csak nyitott szemmel kell járni.
Te jó ég! Ez a nő! Az ember azt gondolná, hogy ilyen idősen már nem süllyedhet le ilyen mélyre. Hát nem kicsit cáfolta meg a dolgot.
TörlésAmúgy én is tudok bunkó lenni, bár ezt én nem bunkóságnak, hanem nyersen őszintének hívom. Csak másoknak ez nem tetszik. :)
Még a nyáron történt egy olyan eset: Ugyebár EU-s pályázat keretein belül építik Budapest és a Balaton közötti kerékpár útat, ami érinti az én kis falumat is. Konkrétan a bicikliút a mi utcánkba lett tervezve. Ezen az emberek felháborodtak, mert mi az hogy itt akarják elhozni? (Meg lett kérdezve a falu lakossága is, csak a gyűlésre összesen 2-en mentek el, plusz eddig is itt mentek a biciklisek, ezután is itt fognak. Igazából semmi nem fog változni. Nem értem miért kell ezen úgy kiakadni.) Ezután aláírást kezdtek el gyűjteni az egész ellen, mintha el is tudnának vele érni valamit.
Természetesen nagyon szép és jó dolog az, ha az emberek összefognak, hogy elérjenek valamit, de egy maximum 50 fős társaság nem fogja tudni megváltoztatni ezeket a terveket. Ahhoz minimum az egész projektet érintő lakosság 51%-ának fel kellene szólalnia.
Én meg megmondtam nekik, mikor az aláírásomat akarták, hogy ez felesleges időpocsékolás. És erre kiakadtak. :)
Inkább örülnének neki, hogy hála ennek a projektnek, pár rossz út meg lesz javítva a faluban.
És hogy mit értek el ezzel az egésszel? Azt, hogy a falumban a bicikliút kiépítését a projekt legvégére tették, azaz itt fogják legutoljára megcsinálni a tervezetet.
Komolyan. Inkább fognának össze olyan miatt, amit el is tudnak érni. Mint például kellene játszótér a gyerekeknek, mert jó ha egy van a faluban belőle. És nem ártana, ha lenne valahova ahová ki lehet vinni a gyerkőcöket játszani.
Furcsák az emberek, az már biztos. :D